Antanténusz

Biztos ti is hallottatok már a kecskeméti Szórakaténusz játékmúzeumról. Érdemes oda elmenni, ha valaki meg szeretné nézni az elmúlt idők játékait.

Ahogy belépnek a kertjébe, egy gyönyörű park várja a kedves látogatókat a múzeumban, melyben hatalmas, fából faragott szobrok állnak. Bent a házban kellemes, hűvös levegő van, hatalmas térrel, ahol vitrinekben a régi, de még mindig ép játékok sorakoznak. Elsőként az öreg, szalmával kitömött babákat, macikat és egyéb állatokat pillanthatjuk meg. Utána, ha továbbmegyünk, gyönyörű ruhájú, fonott hajú, pirospozsgás porcelánbabák állnak a jól kidolgozott kis szekrénykék, porceláncsészék, tányérok és kiegészítők (ágy, ruha stb.) társaságában. Aztán a pici agyagfigurákat kis köpenyben, majd agyagsípokat, babákat és állatokat láthatunk. Kicsit arrébb szépen faragott hintalovakat, babákat, asztalkákat és döbbenetesen csodás festett madárkákat figyelhetünk meg. Ha továbbmegyünk, mesekönyveket látunk, amelyre káprázatos, kecses betűk vannak ráírva, a könyvekben pedig olyan képek, mintha maga Picasso festette volna őket (nem úgy, mint ma, amikor az emberek csak úgy odahányják a betűket). Lentebb Rodolfo, a bűvész kiállítása látható kártyáival és egyéb kellékeivel. A tárgyak mögött képek vannak Rodolfo életéről, plakátjairól és magáról a bűvészmesterről. Még egy kis bolt is van mellette, ahol a dolgait árulják.

„A múzeum 1981-ben nyitotta meg kapuit. Egyes játékok hagyatékokból kerültek ide, másokat megvásároltak vagy ajándékba kaptak. Pár játékot a japánok hoztak, hogy megmutassák, náluk mikkel játszottak a gyerekek a XIX. században. Ez nem csak egy múzeum, hanem műhely is egyben. Az érdeklődőket játékkészítés várja papírból, fából, nemezből” – mondta az egyik itt dolgozó asszony, aki lelkesen mutogatta a múzeum értékeit.

Interview with a very important person

I personally had to make an interview with an important person, namely Bogi. She is one of the organizers, who is supervising the daily program and the themes of the week – but not all alone, of course.

Kecskenewsás: When have you been in the PEOPLE TEAM for the first time, and what was your position?

Bogi: I arrived in 2008 and then I was working as an English teacher. But since last year I am around as an organizer.

KN: Is it difficult to make the programs according to the different themes?

B: Well, we usually invent the tasks at home, before the camp, and we select the themes as well. But I have loads of work during the camp too, because we have to get prepared for the impossible scenarios. For example, for the case when the weather turns out to be bad, and so on. The preparations lasted for a month.

KN: And may I ask what will be the topic of the second week?

B: I am not supposed to tell it to any of the pupils, but I can say that geographically it will be far away from Hawaii, and it’ll be very exciting.

KN: And what is the process of a theme invention?

B: We meet up with the organizers, come up with some ideas, we make notes and then we pick the ones that are easier to prepare the setting for. What is more, the games have to be in connection with the themes.

KN: I see. And what else are you doing in the camp?

B: Well, as we already invented thet asks, we are just making some corrections if necessary. For example if we go to swimming pool, the evening program can’t be a physically active one, because the kids are already tired.

KN: Many times there is horror movie showing, or ’courage testing’ on Saturday. Do you plan any of these this week?

B: It depends on how many children will stay for the next week. If there will be too many of you, it is not worth to organise a ’courage testing’, because the children are doing these in smaller groups, and if there are more than one hundred kids, it would take too much time.

KN: Which position you like more, being an English teacher or an organizer?

B: I like both the same.

KN: Do you like the mood in PEOPLE TEAM?

B: I just love it! I am looking forward to it whole year!

Honnan szalajtották a séfet?

Szerintem nem hazudok, ha azt mondom, hogy nem csak engem érdekel, hogy a tábori étel honnan jön, hova megy és ki csinálja? De remélem, választ tudok adni pár, bennetek is felmerülő kérdésre. Először nézzük, ti mit gondoltok mindennapi étkünkről!

Megkérdeztem embereket, köztük Veit Mátét, hogy mi a véleményük az idei kajáról. „Eddig finom, mert változatos a menü, és ez jó” – mondta ő.

Mészáros Viktornak az a véleménye az idei kajáról, hogy minden finom, főleg a gyros, de a pizzát is nagyon várja már. Maf (Machó Zsófia, kreatívírás-tanár) az egyik ételosztogató volt tegnap, ami nagyon nyomasztó munka, amíg hosszú a sor, de – mint elmondta – „végül jó látni a boldog és elégedett, telt hasú gyerekek arcát”.

Borzas írt egy kajakritikát, még 14 évesen, természetesen a Kecskenewsásba. „Akkor egy általános iskola ebédlőjében zajlott az étkeztetés, a kaja botrány volt, de a konyhás nénik mosolyának azóta se akadt párja” – emlékezett vissza.

Én speciel elég finnyás vagyok, de az alap tábori kajákhoz képest ez, ami a PT-ben van, luxus.

A véleményekből láthatjuk, ki mit gondol az étkezésről, de vajon honnan kerül az asztralra a kaja? Az ebédet és a vacsorát Norbi és Marika néni (akik nagyon kedvesek) hozzák a táborba egy közeli nagyáruházból, ahonnan egyébként a legtöbb dolog érkezik ide, a PT-be. Az alapanyagokból a zöld épület melletti úgynevezett „rendezvényházban” készítik el az ételt, és furgonnal hozzák át ide. Az ebédünk és a vacsoránk tehát – bár kevesen tudnak róla – itt készül, a szomszédban. A pizza a Malom tésztaházból jön, ami egy közeli bevásárlóközpontban, a Malom Plázában található (vajon miért hívnak Kecskeméten ennyi mindent Malomnak? – a szerk.). A péksütemények, amelyeket reggelente eszünk, egy helyi pékségből kerülnek az asztalunkra. Tehát minden étel Kecskemétről lett beszerezve. Amit meg már nem tudunk megenni, egy maradékfeldolgozó üzembe kerül.