Sétálok a Balaton partján, este van, nyár, nem történik semmi... Mégis, ahogy körülnézek, fényeket látok a túlparton, ahogy fúj a szél, halk nevetést sodor felém, egy sün mozdul meg a bokor mellett, egy egyszerű utcai lámpa világítja meg a ház falát... Nincs rá semmi okom, de boldog vagyok, azt látom, hogy a világ csak egy szép hely lehet...

De hogy lehet egy hely szép, ahol ennyi szörnyűség történik? Azzal a tudattal együtt, hogy valaki szenved, éhezik, harcol az életéért, vagy elnyomásban él, még lehet, van jogunk boldognak lenni? Valaki attól boldog, hogy aznap nem halt éhen, másnak meg az kell a boldogsághoz, hogy legyen például szép kocsija, hogy megkapja a legújabb videó játékot, hogy lássa az összes meccset a focivébén... Ez így szélsőséges, tudom. Általában az embereknek sokkal több kell ahhoz, hogy boldogok tudjanak lenni. De attól, hogy nem vagyunk boldogok, az élet még lehet szép, végül is, ha lehetséges boldognak lenni, meg lehet látni a dolgokban a szépet, akkor az egész csak szép lehet... a rossz oldalával együtt. A „minden rosszban van valami jó”- és hasonló közhelyek. Ha ez valóban egy rossz hely, akkor egyáltalán miért vagyunk itt?

Ha szép az élet, lehet apró dolgoktól szép, amit akárki megkaphat, a körülményektől függetlenül. Most nem barátságról, családról, sikerről, szerelemről, szeretetről beszélek, csak kis dolgokról: rámosolyogni egy idegenre a villamoson, éjszaka egy játszótéren réges-régi zenéket hallgatni, tél-illatot érezni, csillagokat nézni, belegázolni a vízbe, ok nélkül nevetni, újra találkozni, álmodni, zenélni, tavaszi erdőben futni, emlékezni, mesélni…Csak azt érezni, hogy tényleg, ez így jó, ahogy van, hogy ezt akarom és az élet így szép.

 Jung Janka

 A meglepetésprogram az utolsó pillanatig lekötötte a figyelmünket, mivel rajtunk múlt, hogy Johnny Depp kiszabadul-e, vagy sem.

Szerencsére a csapatok kirakták a 25 szóból álló mondatot, így megmentették Johhnyt a biztos haláltól. Miután az emberek visszatértek a focipályára, csak akkor kezdődtek az igazi izgalmak. Láthatták, hogy milyen veszélynek voltak kitéve a műsorban szereplő tanárok, és az ő testüket is átjárta az adrenalin. Mert tűzzsonglőrködés volt a meglepetésműsor. Négy tanár vett részt benne. Különböző eszközökkel, többek között lángoló fegyerekkel, botokkal és láncon lógó, égő golyókkal kápráztatták el a közönséget.

A nézőket körülvevő vaskerítésre kitehettek volna egy „dangerous” feliratú táblát, mert a műsorszámban volt egy olyan rész is, ahol hozzávágták a láncos golyókat a kerítéshez.

A tömeg felkiáltott, és folytatódott a show. Az ominózus golyót Anti mellkasa fölött is táncoltatták, amit az emberek visszafolytott lélegzettel figyeltek, nehogy valami végzetes hiba csússzon a számításaikba.

Az előadás végén volt egy szimulált harc, ami szintén nagy sikert aratott.
Utána jött az, ami nem mindenkinek tetszett, mert a 15 év alatti gyerekeknek menniük kellett aludni. A Hangár bejáratánál várta az idősebb korosztályt Bogi, Macsek és Kitty, akiknél volt egy lista nevekkel, azokról, akik elmúltak 15 évesek. Miután a megfelelő emberek bejutottak, kezdetét vette a hangos taps és nevetés. Anti volt a fellépő a Stand Up Comedy színpadán.

Egyetemi éveiből ismerhettünk meg pár sztorit. Többek között: mesélt a szobatársáról, aki nem éppen volt társasági embernek mondható, mert egész nap a számítógépe előtt görnyedt (hiszen programozó volt). Szerepeltek még az előadásában csótányok és poloskák, akik ellen szó szerint háborút indítottak a kollégium lakói, Bakancsok és Lángszórók névvel. De ezeket csak azok tudhatják igazán, akik részt vettek a műsoron. A közönség nagyon jól szórakozott, rengeteget kacagott a poénokon, mert – bár Anti még kezdőnek számít ebben a szakmában –, rendkívül jól szerepelt. Ezúton is gratulálunk neki.

Veres Dia