Idén először jelentkezünk Napi tanár rovatunkkal, hogy a teljesség igénye nélkül bemutassuk azokat az embereket, akiktől a táborozók beszerzik a mindennapi betevő tudásadagot. Idei sorozatunk első alanya Koeppermeier Zita, művésznevén Zizi.
Zizi, állítása szerint, nevét nem szétszórt jellemének köszönhetően kapta, bár az elnevezés kétségkívül beszédes. Szerepe a táborban az angol nyelv tanítása a fecsegő tipegőknek, aminek folytán sokszor ő is fecsegővé válik, de ha kell, a tipegés sem áll távol tőle. Ehhez képest, amikor napközben rátaláltunk, épp egy napernyő alatt csücsült egy hang nélkül, amit olyan egyszerű alibivel magyarázott, hogy ő kemény munkát folytat „kajaügyeletesként” (pedig nekünk nyugodtan adhatott volna egy őszinte „keveset aludtam éjszaka, mert kifárasztott a srácok altatása, az ébresztésről nem is beszélve, így most pihenek a kevés megmaradt szabadidőmben” választ is – Trück).
Zizi mellesleg tényleg keményen dolgozik, hiszen 11–14 éves kor közötti kezdő angoltudású gyerkőcök serénykednek nála. Ez olyan értelemben lehet nehéz, hogy ebben a korban már lezárul a gyerekkorban egyszerű nyelvtanulási folyamat, és az agy már sokkal nehezebben fogad be bármi idegent. Azonban hősnőnk nem egy elveszett tanár, ami a féléves katolikus gimnáziumbeli oktatásából, magándiákjai eredményeiből, illetve szakközép-iskolai angol nyelvi lektori múltjából is látszik.
Első benyomásként jó véleménnyel van a diákseregről és az oktatás folyamatáról is, bár tény, hogy a 12 éves (könnyen elkalandozó) korosztály nemcsak az oktató IQ-ját, de a türelmét is gyakorta igénybe veszi. Módszerének jótékony hatását pár, a közelben falatozó diákja is alátámasztotta, miszerint amellett, hogy nagy tudású, beszélgetőpartnernek sem utolsó. Gyerekszeretetéről pedig mi sem árulkodik jobban, mint Pán Péter-szerű életfelfogása:
„Senki se siessen a felnövéssel!”
