Korán kelni és korán feküdni? Ugyan, ki akar? Az élet tényleg csak 10 óra után indul be. A legtöbben imádnak aludni. Miért? Jó érzés csak úgy elterülni az ágyon, és csak úgy létezni, vagy pedig csak érezni a kényelmet. Iskolaidőben a ,,korai” lefekvés és kelés, szünetben meg pont az ellentéte.
Egyszer elvégeztek egy tesztet, amelyben felmérték az emberek koncentrációs képességét. Öt egyetemista lány volt a ,,kísérleti” alany. Először egy autós videójátékot játszottak, ahol figyelembe vették az eredményüket, hogy összehasonlítsák az alvás utánival (ekkor még körülbelül mindenki ugyanúgy teljesített). Mindegyikőjük különböző időpontban feküdt le aludni, de ugyanakkor keltek fel. Az egyik 10 órát, a másik 8 órát, a harmadik 6 órát, a következő mindig két órával kevesebbet alhatott, mint az előtte lévő. Majd még egyszer elvégezték a tesztet. Az sikerek arányosan csökkentek, az alapján, hogy mennyit aludtak. Tehát minél többet pihen egy ember, annál jobban magasabb a teljesítőképessége.
Sokan büszkék rá, hogy milyen későn feküdtek le. Ez oké, csakhogy a napi nyolc óra pihenésnek meg kell lennie ahhoz, hogy szellemi képességeink teljes birtokában lehessünk.
Egyébként (ezt saját tapasztalatból mondom), észrevettem, hogy aki korán megy aludni (amikor még csak épphogy sötét van) és utána amint felkel a nap, felébred, az sokkal pozitívabban áll az élethez, mint az aki éjfélkor megy aludni, majd másnap délben kel. Világosság, a csodatevő! Ezzel azt szeretném kifejezni, hogy ilyen pici dolgok is változtathatnak az életminőségünkön.
Minden egyes kis részlet fontos az életünkben, mert lehet hogy a későbbiekben meghatározó eseménynek számít majd. Tehát minek napi tizennégy órákat aludni, ha ki tudjuk pihenni magunkat nyolc alatt is? Ráadásul egy csomó időt elvesz az életünkből, hiszen amíg alszunk, semmi produktívat nem csinálunk. Ha fáradt vagy, úgyis észreveszed magadon, és majd akkor alszol. Addig fölösleges elpazarolni az időt, töltsük inkább a napi teendőink elvégzésével.
Egri Sári
