Higgyétek el, nekünk is fáj, de véget ért, ami megmarad, az az emlékek sokasága, barátságok melege és vidám arcok mosolya. Mozi volt ez négy héten keresztül. Nekem folyamatosan. A szereplők Ti voltatok. Diákok, tanárok, mókusok, Ti mindannyian. Én pedig jó kamera módjára figyeltem és néztem, ahogy kicsi és nagy kergetőzik, labda pattan a kosárpálya betonon, Zsófi kitűzőt készít, a büfések serényen kiszolgálnak, gőzölög a frissen elmosott tányér.
Apró, de annál fontosabb történetekből állt össze a miénk. Négy turnus története, mint egy folytatásos teleregény hömpölygött. Szereplők jöttek és mentek, de nyomuk megmaradt, persze voltak, akik állandó főszereplőivé váltak az eseményeknek.
Aliga és Irén esténként elvonulva készítették a tanárok másnapi beosztását. Azt a beosztást, ami alapján egyesek pakoltak, mások mosogattak. Nekem tetszik ez a rendszer, mert mindenki sorra kerül így. Sőt, nekem kifejezetten pihentető, hogy adott pillanatban, csak a tányérral, azzal a szép üvegtányérral kell foglalkoznom.
A kapuügyelet ellenőrzőpontból átalakult teadélutánná, és mindig volt gyerek, aki ott beszélgetett az adott pillanatban ügyelővel.
Barni egyszerre volt baromi jó fotós és jó pedagógus, minden gyerekkel el tudott beszélgetni. Észre sem vetted, és már veled rohangált, fogócskáztatok. Aztán, amikor eljött az ő ideje, Bálint stoppolta a képeket, Ránki Dani pedig a diákokkal fotózott, akkor Barnin volt a sor, hogy megörökítse a tábor életét. Így is tett. Megragadta azokat a pillanatokat, amelyek többé nem ismétlődtek meg. Azokat, amelyekben megcsillan egy-egy gyerek szeme és érződik a táborozók között fonódott láthatatlan, de örök érvényű kapocs. Hát így, ezeket és a többiek készítette pillanat-festményeket válogatta ki gondos odafigyeléssel Timi és Bedő Dani. Majd töltötták fel ide, a blogra, hogy az, aki nem lehet velünk visszanézhesse, mi is folyik itt valójában.
A honvágytól gyötört 11 éves, szőke kislány két nap után azt sem tudta miért sírt, haza menni pedig végképp nem akart, mert frissen szerzett legjobb barátnője még egy turnust marad.
Gyuri az idei filmes média meghatározó arca. A korkülönbség ellenére nagyon gyorsan beilleszkedett és vette fel a tábor ritmusát. A lányok kedvence, a hiperaktív srácok mentora. Szakmai tudása, apai szeretete tökéletesen jó csoportvezetővé tette őt. Bármerre járt, mindig felhangzott: "Gyúúúrííí!".
Matyikáék bandája nem csak koncerttel örvendeztette meg a tábor közönségét, hanem még saját minisorozatot is készített, aminek remélem jövőre is lesz folytatása.
Esti kommandó azokért, akik nem ott alszanak, ahol kellene.
Kígyók és néptáncosok, aikidósok és elsősegélynyújtók látogattak közénk. Színek kavalkádja, örökös nyüzsgés és gyerekzsivaly, ez volt az én filmem.
