A szomszédból

Dunaszerdahely

Írta: Patrik
Műfaj: arckép

Szervusztok, PT-lakók! A kövi cikkben leírok nektek valami kis bemutató-féleséget rólam és hazámról.

Na, szóval hol is kezdjem? Hmm... logikusan az elején. Bemutatkozom: Slamka  „Pötyi” Patrik vagyok, 15 éves, és Dunaszerdahelyről jöttem a People Team-be. Barátaim Dunaszerdahely hülyegyerekének tartanak, mivelhogy hajlamos vagyok lyukat beszélni hülyeségekkel mások hasába, aminek folyománya, hogy fetrengve-röhögve dől ki mindenki. Na, de elég a rizsából! Be szeretném nektek mutatni a helyet, ahol élem nyugis, kis fogyasztású, Duracell márkájú lapos elemekkel működő életem. Dunaszerdahely egy 20-25 ezer fős kisváros, Csallóköz szíve-lelke. Földrajzilag körül-belül jobbra-balra, fekete-fehér, fotel-helikopter, 20 km-re északra található Győrtől. Most mindenki azt gondolná, „húúúha, de uncsi lehet ilyen helyen élni, biztosan nincsen ott semmi érdekes”, meg mindenféle hasonló csíraságok... És igazatok is van – ám nem, nincs. Szerdahelynek megvan a saját kis apró-cseprő varázslata. Nagyon kedvesek az arrafelé élő emberek, nem uralkodik semmilyen stressz a városban, csend van, nyugalom, és mindenki jól érzi magát. Továbbá, hogy mondjak még valamit – mivel nincs kedvem centizgetni, mérni, felbecsülni –, de úgy durván van kilenc iskola Szerdahelyen, egy kocsma majdnem minden utcában (hát igen, nálunk: kávézó, vendéglő és ilyesmi is kocsmának számít), ahol mindig a legjobb hangulat száll a levegőben. Van egy labdarúgó csapatunk is, a hírhedt DAC, akik annyira kitűnően játszanak, hogy a meccs-gólszám lassan világrekordokat dönt. Srácok, képzeljétek el, ilyen 8:0, 6:0, meg hasonlók! Meseszépen hangzott, igaz? Ám én nem vagyok a Mikulás, szóval sajna el fog kelleni rontanom a kedveteket. A nyolcas és a hatos értékek az ellenfél javára számítanak sajna, de ez van: ásó, kapa, nagyharang, és az élet folytatódik. A focistadion mögött található egy relatívan nagy szabadtéri sportközpont kosárpályákkal, röpipályákkal, focipályákkal... És most mindenkit meglepek. Hihetetlenül hangzik, de ott is van egy faluvégi kurta kocsma. Hogy most ne nézzen ki ilyen hosszú és unalmas bemutatónak a cikkem, felsorolom, hogy Szerdahelyen van bevásárlóközpont, mozi, színház, jégkoripálya, termálfürdő, meg még csomó más hely, amiről regélni tudnék egy éven át, lehet kettő, három, esetleg négy éven át is, és – juhé! – megvan az ötösünk elsőosztályos matekból.
Rengeteg bokor, fa, fűben rejtőzködő galád kutyagumi, répa, cékla petrezselyem is megtalálható e bájos kisvárosban. Itt élek, élvezem, szeretem, és tényleg ajánlanék legalább egy napot itt tölteni az életünkből, hátha elkaptok valami kis Dunaszerdahelyi jókedvet. Ez volt lazán, tömören a városom bemutatója, remélem élveztétek a kis cikkemet. Holnap találka. Addig is pápá, adios, amigos!