Csak a szobatársam...
Írta: Gábori Dani
Műfaj: portré
Azt a mesés feladatot kaptam, hogy arról írjak, milyen az újságírás Vajas Bence nélkül. Első gondolatom az volt, hogy ki az a Vajas Bence? De tényleg. Aztán pár perces gondolkodás után beugrott, hogy csak a szobatársam.
Hogy milyen az újságírás nélküle? Meglehetősen nyugtató. Bár... amint már három percig nem hallottam, hogy „te gyökér” vagy egyéb ritka botanikai szakszavakat, szinte elvonási tüneteim lettek. Tudniillik, anno, az „aranyévekben,” amikor újságíráson egy levegőt szívtam vele egész nap, elég gyakorta engedett el néha egy-egy növény föld alatti részére utaló jelzőt, ezzel arra utalva, hogy ő felsőbbrendű nálam, meg néha mást is elengedett. Mivel az előbb említettem, hogy egy levegőt szívtam vele, elég gyomorforgató volt, mit mondjak. Majd néhány „fújj, te idióta, nem vagy normális”-sal később újra legyökerezett pár jelenlévőt. De mit lehet tenni, ez Vajas Bence. Mostanában azonban a sportosokkal tengeti idejét, amit ő úgy ír le mint foglalkozást, hogy egész nap a trambulinon fekszenek… és az, idézem, „tök zsír”. Hát szerény véleményem szerint az nagyon izgalmas lehet, és tényleg „tök zsír.” Adekvát izgalom egy hónapra is! Amikor vége az óráknak, újabb izgalmas tevékenységekkel foglalja el magát. Többnyire továbbfekszik a trambulinon, vagy felmegy a szobába, ahol a kedves szomszédot idegesíti azzal, hogy rendszeresen megkérdezi, hogy még mindig bús panda-e. Majd válasz híján arra a konklúzióra jut, hogy igen, továbbra is bús panda. Majd a pandáról eszébe jut egy részlet a South Parkból, amint megkérdezi, hogy vajon ki lakik ott, keleten, és a válasz nem a babilóniak, amit a South Park-ból áradó kultúrasugárból megszoktunk, és nem is a perzsák, hanem bizony a Szexuális Zaklatás (finghang) Panda. Micsoda intellektuel a srác! Hát ez Bence, de eltekintünk botanikai szakszavakkal telt szóhasználatától, és frekventált kommentjeitől, hogy milyen „suttyó” vagyok, mert jófej, meg mert amúgy is egy gyökér.
