Mélyről jövő érzelmek

Egy férfiszív rejtelmei

írta: Bolrzas
műfaj: romantika

Imádom a spagettit. De tényleg. Kéjes örömet okoz minden egyes szál, amit lenyelek. Ráadásul úgy eszed, ahogy akarod. Feltekerheted a villára, ha akarod, egy kanál segítségével, vagy csak úgy, magában, latba vetve minden ügyességedet. Esetleg kisebb darabokra vághatod. Amit akarsz... Nem úgy, mint a szerelemben.

A szerelem bizarr és beteg dolog. Előbb-utóbb mindenkit utolér. Olyan fajta szörnyeteg, ami elől a menekülés teljesen fölösleges és esélytelen. Manapság már a nemi jellegek sem számítanak. Sem az elsődlegesek, sem a másodlagosak. Sőt! A 21. század emberének már arra sincs igénye, hogy intim vonzalmának tárgya élőlény legyen.
Lehet ezt még fokozni is. Engem édesanyám kényszerített bele a szerelembe 12 éves koromban. Először nem tetszett túlságosan. Beköltözött a szobámba, hozta magával a cuccait, foglalta a helyet. Ráadásul ilyen fiatal korban még nehéz megbékélni azzal, hogy meg kell osztanom a szobámat valaki mással.
Mindennap vele tölteni egy-két órát, kényszeredetten pengetve húrjait, végighúzni a kezemet a testén... Nem tetszett a dolog. Úgy éreztem, hogy még nem nőttem fel a feladathoz. Ennek ellenére nem volt választásom.
Hála Istennek, őt is meg lehetett szelidíteni. Ahogy egyre inkább megszoktam, megszerettem, kezdeti elégedetlen rikácsolását gyönyörű melódiák váltották fel. Máskor agresszívan és céltudatosan szólt hozzám. Ha pedig úgy akartam, sikított mint egy állat. Elkezdtem uralni... A testét, a lelkét, mindenét. Az enyém volt húrostul, lakkostul.
Nem hirtelen fellángolás volt. A mi kapcsolatunk nem csupán fizikai jellegű. Gondosan épített, ápolt, kölcsönös tiszteleten alapuló kapcsolat. A legjobb fajtából.
Már négy éve kiállja az idő próbáját, és taszít a gondolat, hogy az elején nem láttam szívesen. Nem is értem, hogy nem szerettem belé rögtön. Az én kis Ibanez RG350EX típusú gitáromba.