A csillagászat nagyon jó volt, mert szerintem ez kb. évente egyszer-kétszer adatik meg valakinek, sőt talán még annyiszor se.
Éjjel mindenki, aki csillagászatra jelentkezett, gyülekezett a zöld és a sárga ház között. A csillagászok 22:20‑kor indultak el. Legelőször kiszemeltük a legjobb helyet, ahol nem volt túl sok fény. Miután ez megvolt, ráfeküdtünk a puha szivacsokra, és azokról néztük az eget. Sokan láttunk hullócsillagokat, meg a Kis Göncölt és a Nagy Göncölt is. Sajnos a Bikát nem tudtuk megnézni, mert az a horizont felé volt, de cserébe láttuk a Sarkcsillagot.
Miután megszoktuk a sötétet (20 perc), belenézhettünk a távcsőbe, és láttunk mindenféle csillagot. Először mindenki bele akart nézni, de másodjára egyre kevesebben lettünk, mert mindenki viccet mesélt a másiknak. Én és még pár gyerek ott maradt, hogy belenézhessen a távcsőbe. Látunk nagyon fényes csillagokat, amik egymás mellett voltak (egymás körül forogtak), meg láttunk egy másik csillagrendszer-féleséget, amiben sok egybetömörült csillag volt. Az egyik legeslegérdekesebb az a csillag volt, amelyik szét volt robbanva, és csak egy kör alakú ködfelhő volt a helyén. Ezt sajnos csak néhányan látták, mert a többiek csak beszélgettek egymással.
A csillag a csillagászat szaknyelvében olyan égitest, amely nukleáris energiát termel, így saját fénye van, ellentétben a bolygókkal, amelyek központi csillaguk fényét verik vissza, és egy gyenge saját sugárzást bocsátanak ki. A csillagokat villódzó, sziporkázó fénypontokként látjuk szabad szemmel. A nagy távolság miatt pontszerűnek tűnnek, még a legnagyobb földi távcsövekben is. Habár a csillagok nagyrészt hidrogént tartalmaznak, kémiai összetételük eléggé különbözik. Például nemrég határozták meg, hogy a fiatal csillagok nagyobb arányban tartalmaznak fémeket, mint az idősebbek.
Harkins Kevin
