Átlagosak és beleolvadnak a tömegbe, míg mások egész pici dolgok miatt kitűnnek a többiek közül. Mik az előnyei egyik és másik embernek? Miért jó egyéniségnek lenni? A továbbiakban részletezem.
Mentem az utcán és néztem az embereket. Elgondolkoztam azon, hogy milyen egyformák, különböző külsejük ellenére is. Egymáshoz nagyon hasonló ruhákat vesznek fel, amik éppen a legújabb, legdivatosabb kollekciók részei.
De vannak, akikre felfigyelek. Egyedi stílus és társaság. Felteszem magamban a kérdést: mi határozza meg az emberek stílusát? Örökölt gének, vagy csak az emberek, akik között élnek? Talán mindkettő, talán egyik sem. Nem tudom. Divat? Ez is lehet meghatározó, ha valaki görcsösen követi. Úgy gondolom, hogy jobban járnak azok, akik egyéniségek, mert átlagosból tizenkettő egy tucat. Természetesen azok is lehetnek jó fejek, aranyosak, de nem egyediek. Pedig szerintem fontos, hogy legyen valakinek stílusa.
Egyéb különleges belső tulajdonság is fontos, hisz' nem csak a külső határozza meg az embereket. Az emberek azt hiszik, az a jó, ha olyanok mint a többiek, pedig, nem tudom, ti hogy gondoljátok, de szerintem pont az ellenkezője az igaz. Manapság a divat annyira meghatározó, hogy egyre kevesebb egyéniség van. Pedig ők színesítik be a világot. Lehetnek ők vidám hippik, őrült rockerek, laza táncosok, visszafogott ügyvédek, menő üzletemberek, vagy bárkik.
Szembejött velem egy ismerős, régen nem láttam. Tavaly még teljesen más volt, mint a többiek, de a divat magával ragadta, tucatember lett. Ugyanúgy szeretjük, kedveljük, de megváltozott, elveszítette önmagát. Pedig csak pár üzletbe ment be, új haverokat szerzett, és emiatt rövidebb lett pár értékes belső tulajdonsággal. Beszélgetünk, és éreztem, hogy ő más, nem a régi Zsófi. Elbúcsúzunk, és továbbmentem. Meghatározó pillanat volt, mondhatom.
Megértettem, mi az igazi énünk: akinek születünk, és amit nem változtatunk meg soha feleslegesen. Változunk, de ha nem mások után megyünk, akkor legbelül mindig azok maradunk, akik igazából vagyunk.
Veres Dia
