Fodor Tamás
Hello Tourist!
A mai napon egy hosszas buszút után eljutottunk Kecskemét városába, ahol én azt a feladatot kaptam, hogy úgy tegyek, mintha egy amerikai turista lennék, aki elvesztette a csoportját, és útbaigazításra volna szüksége. Most már tudom, ez nem volt olyan könnyű, mint először gondoltam.
Be kell vallanom, meglepődtem, hogy mennyien tudták akár minimálisan is megérteni, amit angolul mondok. Volt ugyan pár nagyon sokkolt arc, mert sokan semmit sem értettek a kérdéseimből, amelyek néha nagyon fura helyzetbe hozták az embereket. A beszéd megértésén kívül még a helyiek reakciója is meglepő volt. Sokan, akik nem értették, mit mondok, ott maradtak és megpróbálták „megfejteni”, többnyire sikertelenül. Volt, aki csak bocsánatot kért, mert nem érti, mit kérdezek, de olyanok is akadtak, akik csak legyintettek vagy továbbmentek, mintha nem is léteznék!
Persze, mint minden ilyen küldetésnél, volt kínos eset is. Miközben sétálgattam, meghallottam, hogy egy középkorú férfi kiváló angollal beszélget. Odamentem hozzá, hogy megkérdezzem, hol van a főtér, és miután tökéletesen elmagyarázta, megkérdezte, honnan jöttem. Rávágtam, hogy amerikai vagyok, erre teljesen meglepett azzal, hogy megkérdezte, hogy pontosan melyik államból. Bostonból, válaszoltam, mert gondoltam, hogy a mindenki azt mondaná, hogy New York. Ekkor rám sandít, és azt mondja, hogy nincs bostoni akcentusom... Na, ekkor voltam derékig a pácban, de szerencsére sikerült kitalálnom egy történetet arról, hogy miért nincs bostoni akcentusom.
Messze a legnehezebb az volt, amikor vennem kellett valamit a boltban egy olyan eladótól, aki semmit nem beszélt angolul, de ráadásul mentális diszfunkciója volt! Itt sikerült lebuknom, igaz angolul beszéltem, de nagyon csodálkozott, hogy mindent értek, amit magyaráz. Azért persze ha ilyen feladatod van, kicsit meg kell szívatni a járókelőket azzal, hogy úgy teszel, mintha nem értenéd, amit mondanak, vagy hülye, számukra érthetetlen kérdéseket teszel fel.
