Idén, szintén újdonságként, naponta bemutatjuk nektek a mókusgárda egy-egy jeles képviselőjét. Kicsik, szőrösek, fürgék, mindenhol ott vannak, kéz alatt és kéz helyett. Nélkülük csendes lenne az erdő. Elsőként tessék-lássék alapon rögtön két rágcsáló is terítékre kerül, akiket képtelenség külön említeni, Kitty és Johi, azaz Bocskor Kitti és Fáth Johanna.
Mivel Johi és Kitty korántsem szőrösek, felmerült bennünk a kérdés, hogy mitől is mókusok ők valójában. Az eset kétségbe vonására megoszlott vélemény volt a válasz. Kitty saját bevallása szerint túl idős már, hogy táborozó legyen, Johi elmondta a szomorú igazságot, miszerint képtelenség volt őket diákként elviselni, így kénytelenek voltak a hiperaktivitás folytán termelt energiát visszaforgatni a tábor működtetésébe. Ez a páros szó szerint bármire befogható, amit el is ismernek, bár nincs, aki ne nézné meg szívesen, hogyan teljesítenének a kapálással, vakolással, vagy akár sertések takarmányozásával.
Érdeklődési körük és elképzelésük a jövőről örök fiatal. Kitty a mai napig rendőr szeretne lenni, Johi pedig vízvezeték-szerelő. Ez a hozzáállás tipikusan az amerikai vígjátékokon és akciófilmeken nevelkedett fiatalságra utal, akiknek meggyőződése, hogy a rendőrruhában mindenki vadító és nagy az önbizalma, a vízvezeték-szerelőt bármikor érheti egy izgalmas esemény egy teljesen átlagos munkanapon.
A lelki sziámi ikrek a nap folyamán álomvilágukat pajzsok és pomponok készítésében próbálták kifejezni. Gyermeki világuk életfilozófiájukban is megérződik. Johi szerint a legfontosabb dolog az életben, hogy minél többet mosolyogjunk – ezek szerint Johi nem látott még senki olyat, akin mély barázdákként már huszonéves korban megjelentek a mosolyráncok. Kitty válasza ennél magasabb röptű volt, ugyanis az élet értelme a 42, ami közismerten az élet, az univerzum, a világmindenség, meg minden.
