Így, az első nap vége felé közeledve mindannyian levonhatunk bizonyos általános érvényű konklúziókat. Ahogy az újságírók, úgy a filmesek is. Hála a nagy szellemnek, ezek a következtetések mind pozitív kicsengésűek, még akkor is, ha némelyiket kárörömtől terhes környezetben okádtuk a világra...
Éppen próbáltam megetetni magamat (a reggeli kimaradt), amikor megtámadott egy, a szomszéd asztaláról útnak indított paradicsomdarab. Nem igazán tudtam mire vélni a dolgot, egy újszülött őszinte meglepettségével emeltem tekintetem az elkövetőre. Leves volt az.
A reggel könnyen indult, a táborban nagy volt a pörgés. Az első gyerekek megérkezése előtt a Hangár felé vettem az irányt, néminemű szilárd élelem elfogyasztásának reményében. Az első napokban kellőképpen sikerült ráhangolódni a tábor hangulatára, így meglátván Borzas barátomat, aki láthatóan szintén csillapítani kívánta éhségét, hirtelen fellobbant bennem az önzetlenség szikrája. Felé kiáltva útnak indítottam egy finom érett paradicsomot, amely, az eredeti elképzeléssel szemben, az arcán (ami mellesleg nem nehéz célpont – elég nagy) landolt.
Leves elég ideges lehetett, mert mielőtt elhajította az említett zöldséget, hangosan kiabált valamit. Elképzelésem sem volt, hogy mi ingathatta meg lelki békéjét, hiszen alig 10 perccel korábban nyomtam kezébe a KecskeNEWSás első, bevezető számát. Tapsikolnia kellett volna örömében. Kicsit talán meg is sértődtem rá. Aztán megdobott. Ezt már végképp nem tudtam mire vélni. Lepergett előttem egy gyatrán megrendezett film a lehetséges kiváltó okokról. Lehet, hogy ennek köze van ehhez a Melting Pot-os dologhoz?
Azt hittem, élvezi, hogy senki nem érti, ha káromkodik. Baromira utálom a vulgáris beszédet, féltem is, hogy a kis baleset után Borzas elböffent egy „az ebadtát”. Túltéve magam az embertársamnak okozott kellemetlen élmény adta megrázkódtatáson, nekiláttam tábori teendőimnek. Tudniillik, hogy ma a gyereksereggel megérkezett saját csoportom is, 40 fiatal és 10 tanár, akik 5 nemzet (román, bolgár, spanyol, ciprusi, magyar) szülöttei. Velük a következő két hétben hihetetlen alkotói tevékenységet fogunk végezni, amelynek produktumát pedig a második hét végén fogjuk megosztani a tábor lakóival. Személyes tapasztalatom alapján mind a külföldi, mind a magyar diákok kreatívak és motiváltak voltak, szóval nem voltam különösebben feszült. Sőt, egyáltalán nem. Bizton kijelenthetjük: Hawaii, dizsi, napszemüveg!
Ja, amúgy Borzassal azóta kibékültünk...
Igazából össze sem vesztünk, maximum egy szociológiailag prognosztizálhatatlan interperszonális konfliktusszituáció verbális manifesztációjának voltunk önkéntelen indukátorai.
Leves & Borzas
