A napimádó Vera

Szeretem a napot, a gyerekeket meg az íróimat

Írta: Alex
Műfaj: interjú

Legalábbis ezt vallja magáról Vera, aki az írók és kisdiákok pártfogoltja, mindannyiunk nagy szívű, kis kedvence. Az idei év egyik új tanára, aki elkalauzol minket a művészetek világába. Remekül főz, és még motort is szerel! (Ugye, Matyi?)

KN: Hogyan vetődtél a PT partjaira?  
Vera: Az egyetemen láttam egy plakátot, ahol animátorokat kerestek egy gyerektáborba. Egy többlépcsős felvételi után elvileg mókusnak vettek föl, de megemlítettem Szilvinek, hogy magyar szakos vagyok, így tanár lettem.
KN: Van helye az életedben a tanításnak?
Vera: A három hét alatt nagy adag hivatástudatom lett. Érzem, hogy ezt érdemes csinálni, mert csomó öröm van benne. Annyira szeretetteljes ez az egész!
KN: A tanulás és a művészet kutatása mellett van valami hobbid?
Vera: Igen! Nagyon szeretek sportolni. Például sokat futottam, és a mai napig biciklizem.
KN: Miért pont az irodalom?
Vera: Ez szerelem. Nem lehet megmagyarázni.
KN: Ki a kedvenc íród, és miért?
Vera: Nem tudom! Megbántanám valamelyikőjüket! De talán a lírában József Attila, prózában pedig... mindegyik!
KN: Milyen módszert alkalmazol az óráidon?
Vera: Mindig előre készülök az órákra. Volt olyan, hogy megkérdeztem a csoportot, és abból a témából készültem elő, ami nekik tetszett. Ez általában egy óra munkát igényel.
KN: Milyen idegen nyelven tudsz?
Vera: Angolul tanultam sokáig, és tudok latinul is.
KN: Ezek szerint szívesen laknál valami latin nyelvű városban, országban?
Vera: Napimádó vagyok, így szívesen laknék Olaszországban vagy ott, ahol sokat süt a nap, valahol délen.
KN: Van valami nagy félelmed?
Vera: Attól szoktam félni, hogy azokkal történik valami, akiket szeretek. Például tudom, hogy utazik valaki akit szeretek, akkor köteles adni valami életjelet magáról. Egyébként félek a pókoktól is!

Ezekkel a szavakkal búcsúzott az első PT-s tanárom.