Filozófikus kommunikáció

Beszélgetés dávid és borzas között

Írták: Dávid és Borzas
Műfaj: filózás

Azt vettem észre, hogy sok srác várja, hogy a lány kezdeményezzen. Miért? Mert 2009-et írunk, és a világ sokat fordult a tengelye körül, kicsit felgyorsult, változott és hovatovább... De a lányok nem kezdeményeznek, csak várnak.

Azt vettem észre, hogy sok srác várja, hogy a lány kezdeményezzen. Miért? Mert 2009-et írunk, és a világ sokat fordult a tengelye körül, kicsit felgyorsult, változott és hovatovább... De a lányok nem kezdeményeznek, csak várnak.

A női emancipáció sok-sok vicces dolgot eredményezett (példának okáért a női boxert, azt, hogy ők is gátlástalanul eltávolíthatják szájüregükből a felgyülemlett szaftot, na meg néha kifizetik a fiúk mozijegyét), mindenekelőtt egy olyan félreértett (és félreértelmezett) fogalom létrejöttét, mint az egyenjogúság. Ugye, ez nagy szó. Olyasféle, amivel nem dobálózik az egyszeri filozofáló. Mégis lépten-nyomon belebotlunk. Főleg a nőnemű egyedek szájából. Holott az egyenjogúság egy szimpla és tisztán érthető jelentéssel bíró fogalom, ami a nemek közötti egyenlőséget hirdeti. Tehát: a fiú nem köteles előreengedni a lányt, nem köteles meghívni és akár, ha úgy tartja kedve, vissza is üthet. Ráadásul, mivel a nő is azonos jogokkal rendelkezik, így ő is szabadon megvakarhatja OTT.

Ilyen képességek birtokában a hímek feltételezhetik, hogy az ellenkező neműek is képesek az olyan egyszerű cselekvésformák kivitelezésére, mint a kezdeményezés.

Nem érzed furcsa látványnak azt, amikor egy fiú visszaüt egy lánynak? Pontosítok: amikor cicaharcot vívnak? Hiszen egyenlő feltételekről beszélünk. Vagy nem vennéd zokon olyan privilégiumok kisajátítását, mint a békegalambok gondtalan eleresztése egy kötetlen társalgás során? Esetleg megtoldani egy mélyről jövő, velős búvárkórt idéző esszenciával?

Vannak határok, amiket nem kellene átlépni. Ilyen például az, hogy mi borotválkozunk, ők sminkelik magukat. Mi gyúrunk, tanulunk és képezzük magunkat, nekik elég csak szépnek lenni – hiszen ez a dolguk. Ha egyenlő esélyeket kapnak, egyszer csak arra ébredsz, hogy a barátnőd kiköveteli magának a reggeli kávét, és helyette kell mosogatnod.

Minden furcsa, ami nem megszokott. Olyan, mint meztelenül járni. Az emberek megbámulják a ruhátlan embert, pedig neki tök jól szellőzik mindene. Hallunk olyanról, hogy egy lány levetkőzik egy fiúnak és – bár ugyanez vica versa még nem megszokott – mégsem csóválja senki sem megbotránkozva a fejét, ha ilyenről szerez tudomást. Ilyenformán csak idő kérdése, hogy mikor nyer legitimitást az, hogy a fiú visszaüthessen. Azt, hogy egy lány szőrtelenítse magát, nem érzem határátlépésnek. Ha a házvezetés mellett tud időt szakítani a gyúrásra, és így közelebb kerül az önmegvalósításhoz... Hát tegye. De azt minden körülmények között észben kell tartani, hogy a modern társadalom azért jutott el a fejlettségnek erre a szintjére, mert mind a nőknek, mind a férfiaknak megvolt az elvárt és elfogadott szerepköre.

Hol van mindennek a vége? A világ csak gyorsul, aki tegnap még oda volt láncolva a tűzhelyhez, az ma már kényelmetlen cipőben tipeg, és emancipálódott énje megsértődik, ha előreengedik az ajtóban. A nemrég még kigyúrt, szőrös macsók mára már tünci konyhatündérek, és a főzés nagymesterei, akik két rántás között elugranak az oviba a kölyökért. A világ gyorsul, változik. Talán itt az ideje nekünk is megpróbálni lépést tartani ezzel? Legyen! De azt azért a saját privilégiumomnak tartom, hogy szőrös csak egy férfi füle lehet!