Oroszok a pohárban

Vérbosszú

Írta: Bori
Műfaj: beszámoló

Méltatlan dolog lenne szó nélkül hagyni a táborban zajló csapatversenyt és a csoportokat, úgyhogy rólunk, a vörösbe öltözött oroszokról, vagyis a Véres Vodkáról írok.

Vasárnap este Anita, Kriszti és Pityke vezetésével megalakult egy mindenre elszánt maffiacsalád, hogy AlCapone nyomdokaiba lépjen. Azt hiszem, nem túlzok, ha azt állítom, a csapat felét zsenge ifjak (értsd: tíz éven aluliak), míg a másik felét már halványabb zöld fülű fiatalok (értsd: tizenéves korosztály) adják. Tehát a kor szerinti megoszlás igen jó. Pizzás dobozunk szerint a fagyos Oroszországból érkeztünk, színünk a vörös, és tudjuk, hogy Szicíliában a nők veszélyesebbek, mint a fegyverek. Csapatindulónkban igyekeztünk mindenki számára világossá tenni, mire számítsanak tőlünk: „Szicíliában a nők veszélyesebbek, mint a fegyverek,/De nálunk az emberek rosszabbak, mint a vérebek./Nálunk a gyilkolást nagyiparban űzik,/A hullákat esténként jégládákban hűtik.” (Az utolsó sornak egy másik változata is él a nép ajkán, valahogy így: „Esténként a hullákat szamovárban fűtik.”) Sajnos már nem emlékszem, kitől származik a nevünk, de az biztos, hogy nagy egyetértéssel fogadtuk, és hamarosan lelkesen skandáltuk.
Az eltelt három este során gyorsasági, ügyességi és logikai feladatokban mértük össze erőnket a többi csapattal. Aki épp nem versenyzett, az a pálya szélén próbálgatta, hány decibelt tud elérni a hangja. Emese egy saját készítésű fehér-kék-piros pompommal biztatta a kedves csapattagokat. Kidobósoztunk zombi módra és hagyományosan pasizós-csajozós dumákat találtunk ki, képregényt rajzoltunk Büdös Vaszilijevről és Köpcös Johnnyról, ahogy fókára vadásznak Dél-Afrikában, futottunk a rendőrök elől, papírrepülőt hajtogattunk, és rekeszek között kúsztunk. Etelkát olyan jól felöltöztettük a ruháinkba, hogy állítólag rekorder lett szumósként (már ami a külsőt illeti).
Megkérdeztem néhány csapattagot, hogy érzik magukat  a Véres Vodka cseppjeiként, és a válasz minden esetben pozitív volt. A hangulatot meghittnek találják, ami egy család esetében nagyon szerencsés. „Szerintem jó csapatunk van, jó ötletekkel. Örülök, hogy van pár lelkesítő idősebb, akik segítenek összetartani. A vállalkozó szellemű kicsik mindenben szívesen részt vesznek, bármilyen játékról van szó. Jólesik, amikor látom, hogy az emberek szeretnek együt lenni, szívesen vannak ebben a csapatban. A kreativitásnak hála, könnyen elkészült a zászló, az induló, minden” – mondta Anita, és én csak egyetérteni tudok vele.
Úgyhogy vodka, vodka, véres vodka! Hajrá, Vodkák!