Egy médiaóra

Kristóf megmondja

Írta: Kristóf
Műfaj: genyázás

Reggel, amikor bejövünk (jó esetben), Ruci egyből a felesleges és uncsi elmélettel töm minket. Az elmélet másfél órán keresztül tart, aminek a háromnegyedén nem figyelünk, és ennek Ruci nem örül. Nem tudom, minek tanulunk elmélet, amikor nem is kell. Sokkal jobb lenne első órán megírni a cikket, a második kettőn meg azt csinálni, amit akarunk. A második órán csak a cikket írjuk, semmi másra nem figyelünk. Sokan azt hiszik, hogy milyen könnyű újságot írni. Pedig nem! Amikor órákon keresztül görnyedsz a számítógép felett, és nem tudod, mit írj, az nagyon rossz. Mondjuk, a második órán szoktunk kockulni, de most, hogy Massimo letiltotta az internetet, minden nehezebb. Nem tudjuk levélben elküldeni a cikket, nem tudunk semmire rákeresni.
Úgyhogy, Massimo, légy szíves, állítsd vissza! A harmadik óra a legrosszabb, amikor Esztella untat minket a még uncsibb dolgokkal, az szörnyű, viszont ha rosszak vagyunk, Ruci leragasztja a szánkat ragasztóval. Ami eleinte nagyon vicces, csak öt perc után uncsi. Szóval amikor Esztella halálra untat minket azzal a sok írással, meg szövegeléssel, az nagyon rossz. És amikor írni kellene a cikket, és nincs elég gép, az elég idegesítő állapot. Amikor nem jön ki az ezernyolcszáz karakter, és akkor is meg kell írni, mert Ruci nem hagy békén, amíg nem lesz meg. Amikor nem tudunk kockulni, akkor a képernyőkímélőkkel játszunk, az is nagyon idegesíti Rucit, mert megint csak nem a cikket írjuk. Amikor nem kell mennünk programra, mert Ruci behív újságot írni, az nagyon rossz. A  legrosszabb az, amikor újságírás közben hirtelen át kell adni a gépet valakinek, az nagyon zavaró tud lenni. Főleg akkor, amikor épp tudom, mit kéne írnom, és mire visszajövök, elfelejtem. És azt is nagyon szeretjük, amikor lecsapódik az áram, és elveszik az ezerötszáz karakteres cikk.