A tábori divat alakulása

Külsőnk és belsőnk közti ellentétek

Írta: zsófi
Műfaj: vélemény

Jól csak a szívével lát az ember. Ami igazán lényeges, az a szemnek láthatatlan.
Antoine de Saint-Exupéry

Sokan hangoztatják azt, hogy mennyire igaz és lényeges ez a két mondat, de gondoljuk csak végig! Még mindennapjaink rohanó, zsúfolt világában is mennyi időt fordítunk a külsőnkre...

 Csak nézzünk körül az utcán sétálva, alig tudunk kiigazodni a stílusok keveredésén, amit  rengeteg reklám és óriásplakát befolyásol. És ez mindenkire hatással van... szinte kivételek nélkül. Próbálunk megfelelni az éppen kitűzött normáknak, a környezetünk ízlésének. Közben könnyedén elveszhet belőlünk az, aki valójában vagyunk. Az „én”, az „egyéniség”. És ennek felkutatása nem könnyű feladat.
De most nem kívánok ilyen mélyen belemerülni a dolgok mélységeibe, maradjunk csak a tábor keretein belül. Mai cikkem fő kérdése: Ki miért kaszabolja szét, írja tele, alakítja át a PT-s tábori pólóját?
Elképzelhető, hogy csak ki akar tűnni a tömegből. Nem kíván egy lenni a sok közül. Hanem az az „egy” akar lenni... akit mindenki észrevesz, aki bárhol feltűnik. De mára ez az „egy” már nem csak egy... Annál sokkal több.
Lehet, hogy ezt tartja az önmegvalósítás egyik fontos eszközének. Mi, újságíró-tanoncok írunk, mások fotóznak, rajzolnak, zenélnek stb. Ő pedig a pólóján valósítja meg elképzeléseit.
De előfordulhat az is, hogy ez csak a tinédzserkori lázadás egyik eleme... amikor nem szeretünk semmit, ami átlagos, általános és „kötelező”.
A végtelenségig kutathatjuk az okokat, de a valóságra csak akkor döbbenünk rá, ha magunkba fordulunk. Kizárjuk a külvilágot, és végiggondoljuk, milyenek vagyunk valójában, a külső ráhatások nélkül. És rájövünk, hogy mi is csinálunk ilyeneket, mint a pólók egyedivé tétele... csak esetleg más formában... de azt csak mi tudhatjuk, hogy mi a célunk ezzel.